Falutörténet

Farkasd a Duna menti síkságon terül el, a Vág és a Kis-Duna közelében. Kedvező természeti viszonyainak köszönhetően már a 11. században területe lakott volt. A falu első írásos említése 1113-ból maradt fenn, a Zobori oklevélnek nevezett forrásban. Ezzel az oklevéllel Kálmán király megerősítette a zobori apátság korábbi birtokait.
Farkasdot további fennmaradt oklevél 1206-ban említi, ekkor II. Endre király leírta Negyed falu határait, és az oklevélben a szomszédos Forcast is megemlíti. Az első írásos emlékek nem sokat árulnak el Farkasdról, lakosait illetően többet a 14. századtól tudunk. 1316-ban Károly Róbert visszaadta Farkasdot a Szegi nemzetségbeli Ivánkának, akinek elődeit Csák Máté emberei megölték. A 15. században Farkasd birtokosai között a Farkas családot említik a források, a család kihalása után Mátyás király Farkasdot Korompai Nehéz Péternek és Bazthe Péternek ajándékozta. A királyi adományt azonban a nevezettek nem foglalták el, és így újra ajándékozás tárgya lett Farkasd – további birtokokkal együtt. Farkasdot Nehéz Péter és Gyögy kapták, akik a falu birtokosai voltak a 16. század elején. A század második felében a család leszármozottai, rokonai – Kéméndy Péter – Nehéz György Potuliána nevű lányának férje, valamint Farkas Ignác – Kéméndy lányának, Ilonának a férje birtokolták. 1560-ban Ferdinánd magyar király a falut a már említett Farkas Ignác fiának, Mihálynak adta. A faluban fokozatosan más családok is birtokhoz jutottak, a 16. század végén már a Méreyek is bírtak itt vagyonnal, valamint zálogbavétel útján a Mile, Baranyai, Sembery családok, majd a 17. században a Spáczay, Mattyus, Mezőszegdy, Hölgy, Fekete, Gyárfár, Dallos, Gellért és Pogrányi családok is birtokot szereztek.Farkasd_0004
A falu legjelentősebb birtokosai közé tartozott Szelepcsényi Görgy, esztergomi érsek. Az ő vagyonrészét, 4500 rénesi forint értékben, Korompay Péter egri püspök kapta meg, aki hagyatékában vagyonrészét a jezsuitákra hagyta, hogy azok a tanuló ifjúságot támogassák belőle. 1690-ban a jezsuiták a birtokot Kaunitz Domokosnak adták el. Ez a Morvaoszágból származó család birtokán új gazdasági formákat akart bevezetni. A birtokot szerző Kaunitz jelentős politikus, egyházi személy volt. Birtokát később fia Maximilián kezelte, az ő lánya Karolína lett Károlyi Lajos felesége. A Kaunitz családnak sok baja volt a farkasdiakkal, főleg a nem teljesen tisztázott határok, valamint a helyi kisnemesek jogai miatt. Talán ezért is adták el Farkasdot 1730-ban Károlyi Sándornak. A birtok körül sok volt a probléma, mivel annak egy része zálogban volt, és mivel némely birtokok egykori birtokosai kihaltak, vagyonuk a királyra szállt vissza. 1732-ben megállapították, hogy Farkasdon Kaunitz Maximiliánnak 6742 arany, Andrási Klárának 2040, Benke Miklósnak 258, a Mile családnak 600, a Somogyinak 300, a Polgárnak 300, a Diák családnak pedig 300 arany értékben volt a faluban része.

 

A Károlyi család miután 1738-ban 18 708 rénesi aranyat kifizetett a birtokért, adománylevelt nyert az egész birtokra 1798-ban. A zavaros birtokviszonyok ellenére a Károlyiak voltak már a 18. század első felében a falu földesurai. 1740-ben szerződést kötöttek a farkasdi jobbágyokkal. Azidőben 50 egésztelkes jobbágy és 65 zsellér volt. A jobágyok és zsellérek 1600 rénesi foriontért szabadon használhatták a kisebb regálékat, a földesurat megillető bevételeket, kivéve az italmérés jogát. A kocsmában a földesúr sörét kellett csapolniuk. Kötelesek voltak 86 kaszás után a szénát begyűjteni és bőjt idején a földesúr hivatalnokainak Pozsonyba és Tótmegyerre halat szállítani. A földesúr konyhájára évente 300 tyúkot, 600 tojást, 50 újonnan varrott zsákot, 1500 kéve nádat és 2000 kéve rőzsét adtak. A földesúr hivatalnokainak kérésére kendert is kellett adniuk. A peres dolgaiat a falu székén intézhették, esetleg ha annak ítéletével nem voltak megelégedve, a földesúrhoz fordulhattak. Az 1740-ben megkötött szerződés megszüntette a korábbi kötelességeket, amelyek között volt az élelmiszerek hajón és kocsikon való szállítása. A farkasdiak tizedet is fizettek hagymából, káposztából, de mézből is. A Károlyiak már a 18. században zálogba adták birtokuk egy részét, később ezeket próbálták visszaszerezni és a birtok gazdálkodását központosítani.
1790-ben Farkasdon 184 jobbágy, 92 zsellér és 26 ház nélküli zsellér élt. Egy jobbágytelekhez 26 hold külső föld és 1 hold beltelek tartozott. A Károlyiaknak igyekezetük ellenére nem sikerült megszerezniük Farkasd egész határát, főleg az egykori irtásföldek okoztak sok viszályt. A lakosság ősi jogai közé tatozott, hogy a Vág menti bozótost szabadon irthatták, hogy földhöz jussanak.

Farkasd 1794 június 20-án földesurának közbenjárására I. Ferenc császártól mezővárosi rangot és vásártatrási jogot nyert. A négy vásárt Szentháromság utáni csütörtökön, augusztus 18-án, október 1-én és november 4-én tarthatták meg. A vásártartási időpontok a helyi katolikus templom felépítése után részben magváltoztak. Az első vásárt a 19. század elején Szent József ünnepén tartották.

Farkasd történelmében a 19. században érdekes jelenséggel találkozunk. A több mint 400 egyént számláló nemesi közösség egy része már csak szimbolikus vagyonnal bírt. A helyi rend fenntartása érdekében így lemondva jogaik egy részéről hajlandók voltak magukat választott elöljáróik ítéletének alávetni.

Az 1848-as forradalmi események Farkasdon is visszhangra találtak. A jobbágyság eltörlésének eltérő értelmezése miatt a faluba a rend fenntartására lovasságot rendeltek. Az új választási törvényt érvényesítve Farkasdról 526 választó vett részt az első polgári országgyűlési választásokon, a hadseregbe pedig 10 újoncot állítottak. A mezőváros területe 1849 júniusában harcok színhelyévé is vált, majd az osztrák seregek vertek itt tábort. A forradalmi vívmányok egy része csak a 19. század második felében léphetett életbe. A jobbágyfelszabadítás következtében az egykori földesúrral hosszantartó pört vívtak a helyi lakosok.

Farkasd_0002Az első világháborúban 198 farkasdi halt meg, az újonnan alakult Csehszlovák köztársaság katonái pedig 1919 január 7-én vonultak be a faluba. Az első helyi önkormányzati választásokra 1923-ban került sor. Ekkor Farkasdnak 2913 lakosa rendelkezett választói joggal. A falu határát érintette az első csehszlovák földreform. A mezőgazdasági termelés a faluban a 20. század első felében is a zöldségtermelésre összpontosult. A gazdasági fellendülést ekkor is elősegítették a helyi vásárok, amelyeket ekkor már hat alkalommal rendeztek meg. Jó eredményeket ért el a helyi fogyasztási szövetkezet is. A falu a két világháború közti időben a vágsellyei járás legnépesebb települése volt. 1919-ben Farkasdon 5231 lakos élt. Ennek 97,8 %-a magyar volt. Ugyanebben az évben Farkasdon a statisztikák szerint 895 lakóház volt.

A kedvező gazdasági fejlődést a második világháború megállította. Farkasdról 249 emberéletet követelt. A háború utáni évekre pedig az erőszakos, Magyarosrszágra való lakosságtelepítés és a Csehországba való kötelező munkaszolgálat, deportáció nyomta rá a bélyegét. A falu lakossága minden megpróbáltatás ellenére sok hagyományát a mai napig megőrizte, néprajza hagyományaival kitűnik a régióban.